A jelen gazdasági helyzetben egyre többen kezdenek azon gondolkodni, hogy egy másfajta életet szeretnének élni. Vágyakoznak a valódi emberi élet után, elutasítják a vegetálást, és ezért hajlandóak bizonyos kockázatot is vállalni. Ugyanakkor a legtöbben visszarettennek az előttük álló kihívásoktól, tapasztalataim szerint a tőzsdét az átlagember valami gigalottónak tartja, kivétel nélkül csak a "szerencsejáték" kifejezést használják és így is viszonyulnak felé. Szokták mondani, hogy minden viccnek a fele igaz: így van ez a tőzsdével is. Valóban nagy szerepe van a játékelméletnek, illetve a valószínűségszámításnak, de a kockázatot ebben az esetben lehet kontrollálni, ellentétben a legtöbb szerencsejátéknál.

Ha összehasonlítjuk a tőzsdét a pókerrel, sportfogadással vagy akár a rulettel, egy nagy különbséget fedezhetünk fel: egyedül a tőzsdén lehetséges a már megtett tétet menedzselni. A sportfogadás vagy a rulett esetében semmi befolyása nincs az embernek az eseményekre a tét megrakása után, vagy bejön vagy nem.Ha bejön jó, ha nem, akkor a befizetett összeg 100%-át elveszítjük. A póker esetében szintén hasonló a helyzet: a közösbe betett tétet csak abban az esetben kaphatjuk vissza, ha legalább egyenlő a lapunk a partnerünkkel vagy annál is jobb. Illetve ha blöffölünk, és a másik ettől megijed, de hosszabb távon ez a mentalitás rossz beidegződésekhez vezet és két-három rossz blöff után a számlán majdhogynem helyrehozhatatlan károk keletkeznek. A tőzsde esetében ugyanakkor ezek a veszélyek, habár jelen vannak, csak korlátozottan jelentkeznek. Ezek a veszélyek a leghatékonyabban egy jó kockázatkezelési mechanizmussal, lényegében a beszálló-stop-profitcél triumvirátus meghatározásával igen jól kezelhetőek. Az is a tőzsde mellett szól, hogy nincs megkötés: bármikor beszállhatsz, bármekkora összeggel és azt bármeddig tarthatod. Ha úgy látod, hogy időközben megváltozott a helyzet, bármikor kiveheted az összeget. A tőzsdét egy olyan fogadással lehet jellemezni, ahol azt mondod, " én azt gondolom, hogy a védők a 16-osnál megszerezték a labdát és ez a támadás legalább a másik csapat 16-osáig el fog jutni". Ugyanakkor, ha azt látod, hogy a félpályánál elbukik a támadás, még mindig van lehetőséged kimenteni a tőkédet, jobb esetben szerényebb plusszal vagy 0 veszteséggel. Itt nem a meccs végeredménye számít, ellentétben a fentebb felsoroltakkal, mivel itt sosincs olyan, hogy vége. A nap 24 órájában, a héten vasárnap estétől péntek estig tartó folyamatos mozgás van, szinte mindig lehet találni lehetőségeket, csak észre kell venni.

A kérdés: Megéri?

A válaszom: ez az egyéntől függ. Ennek meghatározásához fel kell tenni a következő kérdést: " Van-e elég kitartásom ahhoz, hogy átvészeljem a kezdeti nehézségeket; képes vagyok-e tanulni csak azért, hogy később esetleg jó legyen"; és a legfontosabb:"hajlandó vagyok-e szembenézni önmagammal, felismerni a hibáimat és változtatni azokon?". Ez a harmadik a kulcskérdés: amint belevágsz a kereskedésbe, az lesz az első, amit észreveszel, hogy hibázol. Ennek mindig oka van: leginkább vagy nem veszel valamit figyelembe vagy a félelem és a bizonytalanság miatt nem tudod a megfelelő döntést hozni. Ezeken csak úgy lehet egy idő után felülemelkedni (megnyugtatlak,az elején tuti nem fog menni), ha a hibákban a lehetőséget látod egy új dolog megtanulására, és nem ragadsz le a bukás gyomorszorító érzésénél.Én André Kosztolanyi egyik mondását követem: "A tőzsdén megkeresett pénzt én fájdalomdíjnak tekintem. Előbb jön a fájdalom, aztán a pénz." Először hatalmas mennyiségű munkát kell belefeccölni, rengeteget kell szenvedni,mindvégig ki kell tartani és csak ezután  jön majd az ekkor már jól megérdemelt hatszámjegyű profit.

A tőzsde a hiedelmekkel ellentétben nem egy könnyű szakma, sőt. Véleményem szerint a világ egyik legnehezebb szakmájáról van szó. Itt ugyanis minden nap magaddal kell megküzdened: a félelmeiddel, a hamis illúzióiddal, a felelősség felvállalásával és az állandó stresszhelyzetekkel. Lehet azt mondani, hogy mi a nehéz benne, csak kattintok egyet és gazdag leszek, de ez a  valóságban csak arra jó, hogy leégesd a számlát, biztos az út a bukás felé. Az út folyamán meg kell változtatnod a pénzhez való kapcsolatodat: tudatosítanod kell magadban, hogy a pénz eszköz. Azt a célt szolgálja, hogy el tudjam tartani magamat és a családomat, azt teszi, amit én mondok neki. Nem isten, nincs önálló gondolata, olyan mint egy hajó: minden annak függvénye, hogy ezt a hajót hogyan irányítom. Ha jól, akkor eljutok az egyik kikötőből a másikig. Ha nem, akkor odaveszek egy zátonynál.

Ha ezeket fel tudod vállalni, akkor megéri. A statisztikák szerint ez 10-ből 9 embernek nem sikerül, nem véletlenül. Lennél a 10-ik?